Damon's Diary

When peoples see good they expect good and i dont want to live up anyones expectations.

Damon Salvatore

Damon Salvatore vagyok, egy több, mint 160 éves vámpír. Visszatértem Mystic Fallsba, követve az öcsémet, Stefan Salvatoret, hogy betartsam az örök kárhozatot, amit ígértem neki a vámpírrá válásom miatt. A dolgok úgy alakultak, hogy végignéztem, ahogy Stefan és Elena szerelme kibontakozik és beteljesedik, de közben én belehabarodtam a lányba. Fogalmam sincs, hogyan történt, de Elena Gilbert végül engem választott. Ma ott tartunk, hogy sok áldozat és szenvedés után tehát együtt vagyunk. Már egy lányunk is van, méghozzá egy félvér. Lily Salvatore. Boldognak kéne lennem, de valami mindig közbejön, hisz Mystic Falls hemzseg a természetfeletti lényektől.

Ut.i.: Sosem írtam naplót, de Elena és Stefan folyton írogatják a sajátjaikat. Kipróbálom, hátha jó terápiás módszer... ...bár a dühkezelési gondjaimat biztos nem oldja meg, hogy egy darab fecnire írogatok.

 
Kulissza titkok

Te most egy szerepjátékos blogra tévedtél, konkrétabban Damon Salvatore naplóját tartod most a kezedben. Az oldalt Elena (személyes blogja itt) vezeti, mivel ő bújt Damon bőrébe egy szerepjáték kedvéért. Ez a hely nyomon követi Damon életútját a játék során, melyet sok dráma, vér, konfliktus övez. Ha érdekel, tarts velünk és nézzük meg együtt, hogy éli az életét egy vámpír, akinek már egy poronty is a nyakába szakadt!

A naplót 2017. Január 14-én nyitotta
ki először egy halandó.

 
Hányan nyitották ki a naplót?
Indulás: 2017-01-14
 
Damon tolla
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Damon\'s Diary

Rohadjon meg mindenki

aki nem képes leszállni a családomról

Katherine, az a ribanc vámpír megvezetett... és elrabolta a lányom. Ha tehetném, megölném, mert már nagyon elegem van belőle. Fogalmam sincs, régen mit szerethettem benne, annyira álszent és hánynom kell tőle. Lilyt egy Stella nevezetű nő tartja fogva a házában, amit mágiával védett le. Valami Kehely kell neki... nem tudom, miért nem vesz a boltban. Vagy valami. Jó, tudom, hogy ez valami fontos vacak, de engem hidegen hagy. Viszont eldöntöttem, hogy megszerzem neki, ha cserébe tényleg visszakapom a lányom...

Valakivel muszáj volt beszélnem, így Emilyt hívtam át. Én barom azt hittem, hogy már vagyunk olyan kapcsolatban, miszerint egy baráti csevejből nem lesz harmadik világháború. És de lett. Én naiv. Nem tudom, mit hitt, amikor visszahúztam magamhoz. Egyszerűen nem akartam, hogy elmenjen. Még beszélgetni akartam vele, terelni a gondolataimat Lilyről, arról, hogy nem tudom, mégis hol van és egyáltalán mi lesz vele.
Theo azt hiszi, rá akartam mászni a csajára. Hahó! Nem tudja itt senki, hogy (viszonylag) boldog párkapcsolatban élek a gyermekem anyjával? Nem? Gratulálok.

Holnap. Gyere már el, de rohadt gyorsan... holnap lesz a napja, hogy Lilyt visszakapjuk. Neki mellettem és Elena mellett a helye.

Lily Salvatore

a lányom

Ma megszületett a lányom. Tulajdonképpen még fel sem fogtam, hogy itt van és tényleg... összejött. Régebben elképzelni sem tudtam, hogy ez megadatik majd egyszer nekem. Talán még most sem tudtam teljesen feldolgozni. Először a karomban tartani és ahogy először rám nézett ez a gyermek... leírhatatlan érzés. És valljuk be, nem sok vámpírnak van lehetősége a saját gyerekét a kezében tartania. Nekem igen. A legjobb az egészben viszont mégis az, hogy Elena boldog. Mármint, én is az vagyok, de ő az, aki mindig is erre vágyott. Egy családra, gyerekre, nyugodt életre... bár a nyugodt életet nem tudom neki megadni.

Mégis milyen apa lennék?

elmélkedésem

Egy bejegyzés Damon gondolataival, hogy miféle apa lenne... vagyis hogy mit gondol magáról, milyen lenne :D

Majdnem elveszítettem

méghozzá örökre

Elena és Katherine terve

Elena halála

visszakapcsolás

Emily segítsége, Elena visszatérése emberként

Az érzés...

...amikor nem érzek semmit!

Felszabadító ez az állapot, én mondom. Nem kell semmire sem figyelnem, mert egyszerűen nem érdekel!

...

Amikor eljutok oda, hogy kikapcsoljak...

...mert nem bírom Nélküle

Emily és én (tánc a Grillben, Stefan szól Elenának...)

Elena szakít velem

Kikapcsoltam

Jön a "B" terv

és Elena elcseszi

Elenával új terven kezdtünk gondolkodni. Az rendben volt, hogy Sybil most elengedett, de semmi sem garantálta, hogy később nem kellek neki újra, vagy bárki más ebből a városból. Jobban éreztem volna magam, ha elássuk 100 méterrel a föld alá, vagy még mélyebb. Azonban Elena ki akart hagyni a tervből. Ő akarta megölni a szirént. Nem bízott bennem, hogy másodjára megteszem majd, amit kér. Pedig ezúttal komolyan kitéptem volna a nőnek a szívét, habár, ahogy pár napló bejegyzéssel ezelőtt írtam, ostobaság lett volna. Nem a szirént kell megölni, hanem azt, aki őt megvédi. Magát az Ördögöt.
A Grill tele volt emberekkel, Sybil is ott terpeszkedett az egyik asztalnál. Meg Emily, a kis boszi barátunk. Elena kiküldött. Fogalmam sincs, odabent mi történt, csak annyit tudok, hogy Elena végül kijött Sybillel. Egy elhagyatott helyre vittük, de Elena ismét kiküldött. Előtte viszont ránéztem.
- Meg tudod tenni? Képes vagy rá? - Habozott, de bólintott és végül kitolt az ajtón. Nem hittem neki, idegesen fel-alá járkáltam. A zsigereimben éreztem, hogy nem tudja megtenni. Miért tudná? Elena lelke tiszta. Annak ellenére, hogy egyszer-kétszer megölt valakit, még nem vált gyilkossá. Soha nem lesz olyan, mint én, aki gond nélkül megöl bárkit a saját érdekében. Nem, ő nem ilyen.
A gyanúm beigazolódott. Elena szabadon engedte a szirént, én meg ledöbbenve figyeltem. Válaszokat akartam, amiket meg is kaptam. Alkut kötöttek. Sybil békén hagy minket. Csak egy kérdésem van. Miért kéne elhinnem bármit egy ilyen ribancnak? Semmi biztosíték rá, hogy betartja a szavát. És tudjátok, mit? Nem én kötöttem alkut. Én bármikor, ha újra lehetőségem adódik rá, megölöm. Ki fogom dolgozni a tervet, hogy a szirén halott legyen és eltűnjön végleg az életünkből. Ideges voltam és mérges is Elenára. Kellett egy kis idő, amíg lenyugszom, így ott hagytam. Most pedig ezt a naplót írom, fogalmam sincs, miért. Még csak meg se könnyebbültem attól, hogy ezt az egészet leírtam. Ezúttal én csalódtam Elenában, nem fordítva.

Az a csók

és a békülésünk

Visszakaptam Elenát. Örülnöm kellett volna, de valahogy folyton az elmémbe furakodott az a tény, miszerint amíg távol voltam, Stefan és ő csókolóztak. Tudjátok, amikor két száj összeér és cupp-cupp... Egyszerűen nem értem, hogy történt meg. Elena még érezne valamit az öcsém iránt? Még ha csak halvány is ez az érzés, úgy tűnik, a felszínre akar törni. Persze, Stefannak ott van Caroline, de mégis megtörtént ez a csók! Nem fér a fejembe.
Elena felhozta a témát, én eleinte némán bámultam rá, amolyan: "Mihez kezdjek ezzel az infóval, Elena?" nézéssel. Tényleg, mit? Végül is hangot adtam az érzéseimnek. Megkérdeztem, hogy milyen volt a csók, jobb volt-e, mint velem. Belebizsergett-e úgy minden porcikája, mint amikor én csókolom. Aztán inkább ennyiben hagytam, mielőtt még jobban felhúzom magam. Nem is Elenára haragudtam igazán, hanem az öcsémre. Azt hittem, már rég lezártuk ezt az "Elena kié" dolgot. Stefan amúgy lelépett. Szerintem érezte, hogy felnyársalnám a tekintetemmel a csókért. Habár hálásnak kéne lennem, hisz ő mentett meg a tényleges haláltól. De a rohadt életbe. Nem megy. Nem vagyok hálás, mikor tudom, hogy megtörtént ez a csók.
Elena elém lépett és azt mondta, szeret. Elmerültem néhány pillanatra a tekintetébe. Őszinte volt. Válaszoltam, hogy én is szeretem. (Számomra ő... egyet jelent az élettel.) Megcsókoltam és magamhoz szorítottam. Ő az enyém. Elena csakis hozzám tartozik. Hosszan, szenvedéllyel csókoltam, majd a karjaimba véve az ágyra döntöttem, én meg fölé magasodtam. Letekintettem rá, gyönyörködtem benne. Magamban reméltem, hogy ez, ami kettőnk közt van, tényleg örökre szól. Ahogy azt megígértük egymásnak a szakadó esőben. Hamar megszabadultam a szakadt ingemtől, majd a nadrágtól és őt is vetkőztettem közben. Minél hamarabb eggyé akartam vele válni. Érezni a teste forróságát, hallani a sóhajait, a hangját...  érezni, ahogy egyszerre lélegzünk és egyszerre mozdulunk. Leírhatatlan érzés.

Áldozat

visszakapcsolás

Napokig semmi hírem nem volt arról, hol lehet Elena. Stefan egy reggel elém dobta a helyi újságot, miszerint újabb állat támadás áldozata lett egy férfi. Mindketten tudtuk, hogy ez nem egy állat műve, hanem Elenáé. Aggódtam. Tudtam, ha Elena visszakapcsol, hatalmas bűntudatot fog érezni a megölt áldozataiért.
A helyzet kimondottan idegessé tett. Hogy történhetett meg ez? Miért hittem egyáltalán, hogy Elena majd gond nélkül elenged? Talán nem hittem el, hogy annyira szeret? Idegesen jártam-keltem a városban, majd benyitottam a Grillbe. Nem számítottam rá, hogy Stefan és Elena is ott lesznek. Nem gondolkodtam, Elena pont előttem volt, háttal nekem. Ahogy megfordult, kitörtem a nyakát és a karjaimba vettem. Utáltam ezt tenni vele. A Salvatore ház pincéjébe vittem, leláncoltam és bezártam.
Volt már egy eset, amikor Elena kikapcsolta az érzéseit. Aznap én kértem meg rá, még Jeremy halálakor. Egy ideig jó volt látni, Elena mennyire felszabadult és nem foglalkozik semmivel, aztán ez kezdett zavaró lenni. Stefannal sokmindent megpróbáltunk, hogy visszahozzuk. Többek közt azt is, hogy Elenát kínoztuk. Nos, a gond ott kezdődött, hogy Elena tudta, őt sosem bántanánk, mert mindketten túlságosan szeretjük ahhoz, hogy komolyan fájdalmat okozzunk neki. Így hát nem is verte nagy dobra a dolgot, sőt, akkor Elena tépte le magáról a napfény gyűrűt és húzta el a függönyt, így a nap végigperzselte a bőrét. Stefan egyből kapcsolt és megmentette. Elena önelégülten röhögött. Nyert.
Ebből okulva tudtam, mivel felesleges próbálkoznom. Viszont Elena próbált kihozni a sodromból. A fejemhez vágta, hogy amíg én nem voltam, ő csókolózott Stefannal. Szíven ütött, de igyeleztem nem foglalkozni vele. Próbáltam elhitetni magammal, hogy csak azért talál ki ilyet, hogy bosszantson. Látta, hogy nem reagálok a piszkálására, így megkérdezte, mit akarok.
Azt, hogy visszakapcsolj, Elena. - Mondtam ki a nyilvánvalót. Én néha megszorítottam a karót, ami a kezemben volt, de ezt Elena nem láthatta odabentről. Vagy ha látta, nem érdekelte. Csendben álltam és figyeltem őt, miközben elszántam magam valamire.

Ross Copperman - Holdin On and Letting Go

Halkan szólaltam meg, de mivel vámpír, így tisztán hallott minden egyes szót:
- Végzek magammal, ha nem kapcsolsz vissza. - Komolyan gondoltam. Ahogy Elena élete üres lett volna nélkülem, úgy az enyém is az nélküle. Tulajdonképpen millió rossz döntést hoztam már ebben az életben. De ez... ezt nem tartottam rossznak. Ha még érez irántam valamit (és tudtam, hogy érez), akkor vissza fog kapcsolni. Ha meg nem, akkor tényleg meghalok.
- Úgysem tennéd... - Hangzott a válasza, ami nem volt túl meggyőző, de a tervemről akkor sem tettem le. Szusszantom egy félmosollyal. Ennyire nem hisz nekem? Megszorítottam a karót a kezemben, készültem megtenni. Ekkor ért le Stefan, így ránéztem, majd el, Elena felé és gondolkodás nélkül a szívembe szúrtam a karót. Azaz szúrtam volna, de az öcsém gyorsabb volt. A koszos földön kötöttünk ki. Megállította a karót, de az ingemet azért sikerült átszakítanom vele. Tényleg megtettem volna.
Hallottam, ahogy Elena felzokog. Tőlem annyit telt, hogy elmosolyodtam. Végre.
Tudtam, hogy ez beválik. Ha egy szerettével történik valami, akkor Elena nem képes érzelemmentesen végignézni. Nem. Ahogyan Matt halálát sem bírta végignézni és visszakapcsolt. De hála az én okos fejemnek, a gyűrű rajta volt és megvédte. Csak az kellett, hogy Elena elhiggye, megtörténik. Hogy újra elveszít valakit. Igen. Ez a kulcs Elena visszahozásához.
Stefan kinyitotta eközben a pince ajtaját és eloldozta Elenát, aki egyből hozzám rohant. Sírt. Sírt, de mégis boldog voltam ettől. Mert újra önmaga volt. Az én érzelmes, vámpír Elenám.

Három nap a Pokolban

ja nem, csak Sybil társaságában

Három napja nem írtam ebbe a vacakba. Három napja volt, hogy Elena kikapcsolta az érzéseit és lelépett, mielőtt én léptem volna le Sybillel. Három nap telt el, hogy a szirén szolgálatába álltam. Három napig lépten-nyomon kerestem az olyan embereket, akik a lelkük mélyén hordozzák a gonoszságot, vagyis az arra való hajlamot. Sybilnek olyan emberek kellettek, akik valóban rosszak. Általában úgy találtam meg az ilyesfajta embereket, hogy megigéztem őket és elbeszélgettem velük az életükről. Mi a legrosszabb dolog, amit valaha tettek? Ha választaniuk kéne, hogy egy szerettük haljon meg vagy ő maguk, hogy döntenének? Ölnének-e, ha úgy adódna a helyzet? És efféle kérdések. Megdöbbentő, mennyi ember van, akik ölnének. Vagy feláldoznának másokat, csak azért, hogy ők élhessenek.
Bevallom. Élveztem, hogy kicsit kitombolhattam magam. Egy-két szív, egy-két nyaki ér pattant meg a szemfogaimnak hála, ahogy kioltottam emberek életét. Dühös voltam a világra, hogy egy szirénnel kell lennem és szolgálnom őt, akár csak egy kutya a gazdiját. Bár nem, én a farkamat azért nem csóváltam ennek a nőszemélynek. Ribanc. A szirének azok végül is, nem? Az énekükkel magukba bolondítanak bárkit, aki él és mozog.

Néhány órája értem vissza. Sybil rám mosolygott és közölte: szabad vagyok. Visszakérdeztem, hogy mi történt néhány óra leforgása alatt? Mire ő azt válaszolta, hogy egy érzelemmentes lány meglátogatta és kapott tőle egy új szolgát. Ekkor magához intette Alisont, akit én ledöbbenve figyeltem. Emlékeztem rá, hogy Elena és Emily a pincénkben tartották fogva.

Nem gondolkodtam sokáig, eljöttem. De a Salvatore házban Elenának hűlt helyét találtam.

A döntés, amit meg kellett hoznom

Elena vagy Sybil?

Elenának volt egy terve, ami több sebből is vérzett. Ha úgy döntöttem volna, hogy belemegyek, azzal csak még jobban magamra haragítom azt a szirént - akit amúgy tényleg a Pokolra kívánok. A terv annyiból állt, hogy amikor Sybil belép az ajtón, én odasuhanok és kitépem a szívét. De könyörgöm, ő egy olyan lény, aki jelenleg alkuban van magával az Ördöggel! Az, hogy kitépem a szívét, semmit nem oldott volna meg.
Stefan, mintha érezte volna, hogy nem bízhatnak bennem, mégsem tett semmit. Figyeltem, ahogy Elena idegesen fel-alá járkál, de én csak az utolsó pohár bourbont iszogattam, szabad vámpírként. Aztán megjelent Sybil, én pedig... nem követtem Elena utasításait. A kérdő tekintetére csak a számat húztam és elsuttogtam, hogy "Sajnálom, Elena."
Sybilhez léptem, hogy végül a szolgálatába álljak. Elena amúgy is jobbat érdemel egy magamfajta, gyilkos vámpírnál. Éreztem, ahogy a szirén bejut a fejembe és teljesen a szolgájává válok. Ura voltam magamnak, de tudtam, ha akár csak egyszer is megpróbálom a saját utam járni, Sybil majd tesz róla, hogy visszatérítsen a "helyes" útra.
Láttam, ahogy Elena összeomlik. Nem mondom, hogy nem szakadt meg a szívem érte, mert soha nem akartam így látni őt, pedig ó, mennyit szenvedett már! Nagy részben miattam. Miattam és amiatt az élet miatt, amit azóta él, hogy Stefan és én Mystic Fallsba jöttünk.
Sybil engedélyezett még egy éjszakát nekem és Elenának, mielőtt el kell mennem vele. Nem tudom, mit kellett volna éreznem ezzel kapcsolatban. Örömöt? Fájdalmat? Vagy egyszerre a kettőt? Elena mellé guggoltam és magamhoz szorítottam. Próbáltam megnyugtatni mindkettőnket, de ő csak zokogott és nem bírta azt a fájdalmat, amit miattam érzett. Stefan odalépett mellénk. "Én tudok segíteni." mondta. Felnéztem rá kérdőn, hogy mégis hogyan? Arra kérte Elenát, hogy kapcsolja ki. A fejemet ráztam, de már késő volt, Elena megfogadta Stefan tanácsát. Lassan elszakadtam tőle és ott ült előttem kikapcsolt emberséggel, érzelemmentes tekintettel. Már nem láttam fájdalmat, de örömöt sem azon az édes arcán, mellyel minden reggel rám mosolygott. Fájt. Viszont azt reméltem, ha elmegyek, akkor talál valamit, aminek újra tud örülni és ami feléleszti benne azt a rengeteg érzést, ami ott lapul most is benne. Szerettem volna hinni ebben.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre    *****    Egy asztrológiai elemzés,sok segítséget ad,életünk megtervezéséhez,rendeld meg és küldök egy 3 éves éves elõrejelzést is    *****    Szeretne leadni felesleges kilókat? Szeretné méregteleníteni és tisztítani szervezetét?Csatlakozzon a programhoz még ma!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, kezd az évet azzal, hogy belenézel, én segítek értelmezni amit látsz. A saját akaratod dönt!